Az ég a földig ér (Jandy Nelson)
Író: Jandy Nelson
Megjelenés éve: 2010
Fülszöveg
Kár, hogy a szerelemhez nem jár időzítő szerkezet, mint a bombákhoz. Legalábbis Lennie szerint. A tizenhét éves lány nemrég vesztette el imádott nővérét, és semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy egyszerre két fiú is feldúlja addigi békés, eseménytelen (mondjuk ki: unalmas) életét. Mégis ez történik. Lennie-t a közös veszteség egyre közelebb sodorja Bailey vőlegényéhez, de közben felbukkan Joe, ez a fantasztikus, szenvedélyes srác, akinek a gitárjátéka virtuóz, az életöröme ragadós, és akinek minden egyes csókjától mintha felrobbanna a világ...
Az egyik fiú emlékezni segít, a másik felejteni. De szabad-e egyáltalán boldognak, szerelmesnek lennie, amikor épp gyászol?
Idézetek
"Úgy mondod el a történetedet, ahogy csak a kedved tartja.
Ez a te szólód."
"Valahányszor meghal valaki, egy egész könyvtár ég el."
"Joe rám vigyorog.
- Te még nálam is lököttebb vagy.
Egy hosszú pillanatig csak nézzük egymást, de úgy érzem, ebben a pillanatban szenvedélyesebben csókolózunk, mint bármikor, pedig egymáshoz sem érünk.
Aztán kinyújtom a kezem, és végigsimítok Joe karján.
- Nem tehetek róla. Szerelmes vagyok.
- Én is - feleli. - Életemben először."
"Ez a mi történetünk, nekünk kell elmesélnünk."- mondja a szokásos tízparancsolat-hanghordozásával, és úgy is hat rám: mélyen.
"Évekkel ezelőtt egyszer végignyúltam a füvön a nagyi kertjében, és Dagi megkérdezte tőlem, mit csinálok. Azt feleltem neki, hogy felnézek az égre. Mire ő közölte velem:
- Ez tévedés, Lennie, az ég a földig ér, ott kezdődik a lábadnál.
Most, hogy megcsókoltam Joe-t, életemben először elhiszem. Mámoros vagyok, Joe-mámorban úszom, és amikor egy pillanatra elhúzódom tőle, és kinyitom a szemem, azt látom, hogy a Joe Fontainekapcsolót visszacsavarták, és őt is elkapta a mámor.
- Hát ez... - dadogom.
- Hihetetlen volt - vág a szavamba. - Totál incroyable.
Döbbenten bámulunk egymásra.
- Szívesen - mondom, mert hirtelen eszembe jutott, hogy meghívott hozzájuk estére.
- Szívesen micsoda? - Úgy néz rám, mintha kínaiul beszélnék, aztán elmosolyodik, és átölel. - Készen állsz? - kérdezi, majd felkap és megforgat, és én hirtelen a világ legidétlenebb filmjében találom magam, hangosan nevetek, és olyan végtelen boldogság tölt el, amilyet nem is volna szabad éreznem egy olyan világban, ahol a nővérem nincs többé.
- Szívesen átmegyek hozzátok ma este - mondom, amikor már nem forog velem a világ, és újra két lábbal a földön állok."
"- Ugye nem teszel többé ilyet velem? - kérdezi.
- Soha! - tör ki belőlem. - Örökké veled akarok lenni."
"- Mégis mi lesz a hülye kísérő pónival, ha elpusztul a versenyló?!"
"Annyira lefoglal az önostorozás, hogy Tobyról egészen meg is feledkezem, míg meg nem hallom a hangját:
- Heves természetű srác.
Felnézek. Toby a veranda szélén ül előrenyújtott lábbal, hátranyújtott kezére támaszkodva. Nyilván egyenesen munkából jött: a szokásos deszkás szerelés helyett sárfoltos farmer, csizma és felül kigombolt ing van rajta. Már csak a cowboykalap hiányzik ahhoz, hogy ő legyen a megtestesült Marlboro-reklám. Pont úgy néz ki, mint azon a napon, amikor a Forradalmár képében elcsavarta a nővérem fejét.
- Tegnap majdnem fejbe vágott a gitárjával. Szerintem haladunk - teszi hozzá."
Vélemény
Szomorú ez a történet. Lennie elvesztette a nővérét, és nem tud megbirkózni a veszteséggel. A gyász hatása alatt olyan dolgokat tesz, ami soha még csak eszébe se jutna. Mindenről Bailey jut eszébe, ezért folyamatosan verseket ír róla és az együtt töltött időről, amiket aztán eldob. Lennie a nagymamájával és nagybátyjával él, mivel anyja egy éves korában elhagyta őket. Bailey halálával azonban sok minden felszínre kerül és kiderül, hogy Baileynek és a nagyinak is vannak titkai. Ebbe a csonka családba érkezik a Fontaine család, annak is legkisebb fia Joe, aki a zenén keresztül próbálja Lennie láthatatlan falát, amit maga köré épített, lerombolni.
Igazából tetszik a történet, csak egy kicsit mégis fura.
Pontozás
Történet: 10/8
Borító: 10/7
Sziasztok! Remélem tetszett az e-heti ajánlóm. Hamarosan jövök újra. Sziasztok!
Melcsi