Barátod, Carter
Írta: Whitney G.
Eredeti címe: Sincerely, Carter
Magyar megjelenés: 2020
Fülszöveg:
Barátok vagyunk.
Csak barátok. De tényleg...
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.
Akkor is az volt, amikor éppen "utáltuk" egymást.
Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.
(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól...)
Annyi éven át - mondjon bárki bármit - sose léptük át azt a bizonyos határt.
Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott.
Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia...
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg "csak" a legjobb barátom-e...
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.
Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!
"A történetetek során gyakran tapsoltam örömömben, és hangosan felnevettem, de volt, amikor összeszorult a szívem. Nagyon jókat szórakoztam a leveleken, e-maileken, üzeneteken. Gyakran fülig ért a szám." - Naiva, moly.hu
"Szexi, édes és olyan kedves, rögtön beleszerettem - minden nő hozzá hasonló jó természetű férfit szeretne a valódi életben. Arizonát is szerettem. A cselekmény vicces, érdekes, a szexi jelenetek pedig... hűha!" - Lidiaooo, amazon
Spoiler!
Carter és Ari legjobb barátok 4.-es koruk óta.
Egyszer észreveszik milyen vonzó is a másik, majd minden megváltozik azon a bizonyos házibulin ahol "véletlen" elcsattan egy csók. Ezek után nem sokkal egy együtt töltött éjszaka is. Megbeszélik, hogy semmi sem történt köztük és minden marad a normális kerékvágásba.
Aztán ez megtörténik még jó párszor, de a barátaik előtt titkolják.
Aztán Arit felveszik Párizsba az ország 2. legjobb szakácsiskolájába.
Itt már tudja, többet érez Carter iránt, mint barátság.
Az elutazása előtt pár perccel elmondja Carternek, hogy szereti ám a fiú annyit válaszol "ő is, de nem ÚGY..".
Arizona elutazik, aztán összetörik. Nem válaszol Carter leveleire, sem emailjeire, csak nagyon ritkán. Eközben Carter is kiakad otthon.
Majd Arizona hazautazik, de viszi a "párját" is. Nem akar beszélni Carterrel, és ezt meg is mondja neki. Carter annál jobban próbálkozik minél inkább ellöki a lány.
Majd Carter elmondja, hogy mennyire szereti és azért nem vallotta be, mert tudja akkor Ari nem utazott volna el tanulni. A lány megtalálja Carter utolsó levelét amiben szerelmet vall neki, aztán kidobná a barátját mikor felbukkan Carter és elmondja ismét, hogy szereti, megcsókolják egymást majd hazamennek, a barát meg megy a levesbe..🤷🏼♀️😂
Vélemény:
Nem is tudom hol kezdjem..
Nem tetszett a tartalma, de belekezdtem és gondoltam, ha nem tetszik abbahagyom.
Nem igazán szeretem a "legjobb barátom összejövünk aztán szakítunk pedig együtt sem voltunk" sztorikat.
Számomra kezd nagyon idegesítő lenni ez a múltba vissza ugrálós emlékezős dolog.
Ennek ellenére, imádtam és akarok egy Cartert!!😍
A fejezeteket felváltva olvashatjuk Carter és Arizona (Ari) szemszögéből. Kb minden 3. fejezet pedig visszaemlékezős. (Most nem is idegesített, nyílván ezeket jól kell megírni és akkor megvan a tuti összhatás)
Annyira tetszett ez a fiú-lány barátság (annak ellenére hogy még mindig nem létezik) olyan jól esett olvasni, hogy milyen is lehet(ne) egy ilyen barátság.
Jó volt az egész könyv hangulata, a végét picit megkönnyeztem (bocsi skacok mostanában mindent). Annyira jól meg lett írva, hogy még én is éreztem a Carter és Ari közt lévő vonzalmat. Éés az tetszett a lehető legjobban benne (Carteren kívül) hogy már az eleje sem volt az a tipikus "uncsi"/semmi fontos nem történik benne/nincs kedvem most olvasni sem/stb. hanem már az is szórakoztató volt. Vicces volt az elején az a sok-sok baráti oltogatás, azokon nagyon jókat nevettem.
Arizonát sem tartom hülye, ész nélküli főszereplőnek (mint sajnos mostanában egyre több könyvben) őt is bírtam.
Carter pedig a kedvencem volt!
Röviden: nagyon cuki volt!
Borító: 10/9
Történet: 10/9,999
Carter: új kedvenc könyves pasi, de csak még nem jön a kövi 🤪
Arizona: a neve a kedvencem, de őt is nagyon bírtam
Kedvenc idézetek:
“Évekig viccelődtünk, miért nem tart ki egy kapcsolatom sem hat hónapnál tovább. Végig előttem volt a válasz: miattad.”
“Randizz annyit, amennyit tudsz, és ne bízz meg rögtön az első pasiban, akivel talán volt valami csinn-bumm!”
“- Basszus... - lehelte. - Mi a fene volt ez?
- Ezt én is szeretném tudni - dőltem a falnak. - Az egyik percben táncoltam, a következőben lenyomtad a nyelved a torkomon.- A torkod közelében sem volt a nyelvem - mondta most már mosolyogva.
- Az azt követő percben pedig már te is visszacsókoltál.
- Nem, nem, nem, csak reagáltam a számba történő hirtelen és durva betörésre.”
“- Rettentően idegesít, hogy szexuálisan vonzó vagyok, igaz?
- Az idegesít, hogy képes vagy a "szexuálisan vonzó" jelzővel illetni magadat, és közben nem röhögni.
Elmosolyodtam.
- Jobban tetszene, ha szerény lennék?”
“- De hát a lakótársam vagy!
- Amiért mindörökké hálás leszek - mondta. - Azt gondolom, többnyire jól kijöttünk egymással, igaz? Sose maradtam el a lakbérrel!
- Talán mert nem kértem lakbért?
- De ha kértél volna, sose tartoztam volna!”
“- Mondd, te gondolkozol is, mielőtt beszélnél, vagy minden csak úgy kiesik a szádon?
- Egy kicsit mindkettő, azt hiszem - mondta mosolyogva.”
“Idegborzoló részletességgel emlékszem, mikor kezdődött ez az egész őrület.”
“- Sosem értékeltem különösebben, ha mások elvárták, hogy megfeleljek nekik, miközben nekem megvoltak a saját elvárásaim.”