Csattanás (Crash 2.)
Írta: Nicole Williams
Eredeti cím: Clash 2.
Sorozat: Crash
Előzmény: Crash- Zuhanás
Megjelenés éve: 2018
Fülszöveg:
Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell...
Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik...
Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.
SPOILER!
Jude és Lucy már egyetemisták, Lucy szenvedélye a balett, Jude-é pedig a foci. 5 óra út választja el őket egymástól, de ez nem jelent nekik problémát. Egyszer csak kiderül van egy ponpon lány(Adriana) aki eléggé odavan Jude-ért. Elég félreérthetetlenül el akarja venni Lucytól. Csatároznak egy sort, majd mikor Lucy és Jude összevesznek Lucy elmegy Jude-hoz, hogy megbeszéljék a lány félreérthetetlen helyzetben találja őket, ám már Jude alszik.
Eztán Lucy szünetet kér, mert nem hiszi el hogy Jude nem csalta meg.
Jude bele is egyezik a szünetbe, majd egy jó darabig nem beszélnek.
Egyszer csak felbukkan Jude egyik haverja, hogy elmondja Lucynak nem feküdt le Jude és Adriana.
Lucy megkeresi Jude-ot és kibékülnek.
Párszor eljátsszák ezt a szakítós-otthagyós dolgot, mert Lucy úgy érzi, hogy nem szeretné ezt folytatni, ám Jude nem szeretné elengedni. Lucy hazamegy és az anyukája világít rá, hogy egy kapcsolatban nem csak a rosszat kell nézni, hanem a jót is. Majd mikor Lucy visszautazik eltervezi, hogy bocsánatot kér Jude-tól egy egész stadionnyi ember előtt. A bocsánatkérés után Jude megkéri Lucy kezét, aki igent is mond. És ezzel vége is.
Vélemény:
Az egész könyvet Lucy szemszögéből olvashatjuk.
Engem nem különösebben fogott meg ez a rész, az előző sem lett kedvenc könyvem de ez még annyira sem.
Furcsa volt az az állandó huzavona Lucy és Jude között. Nem értettem, hogy tudnak ennyi minden (bocsánat) szaron összeveszni. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a való életben is sűrűn így van a pároknál, de ezt könyvbe leírni feleslegesnek éreztem.
Jude még mindig kedvenc karakter, ám Lucy rosszabb lett, mint az előző részben volt.
Visszatérve Jude-ra: tetszett amikor vicces volt, amikor cuki meg még sokszor az is mikor mérges.
Adrianat egyenesen gyűlöltem. Tudom, hogy a való élet is tele van nagyobbnál nagyobb (bocsi!) pics@kkal, éppen emiatt nem szeretek róluk még könyvben is olvasni. Na de néha belefér. (😒)
A balett megint nem játszott túl nagy szerepet a könyvben, viszont ezzel ellentétben az amerikai foci igen.
Annyit kocsikázott Lucy és Jude egymáshoz felváltva, hogy kicsit csodálkoztam is, hogy van még emellett idejük egyetemre járni. Azért egy 5 órás út oda, vissza is pont annyi! Az már csak egy utazásnál 10 óra..na mindegy is, ezen most inkább nem akadok fent.
..És itt kb el is fogyott erről a könyvről a máskor bő véleményem.. legközelebb bővebb szavú leszek ígérem skacok!
Borító: 10/7
Történet: 10/5
Kedvenc idézetek:
“Értékesebbnek tűnik az ember élete, miután eldönti, hogy úgy fogja élni, ahogy szeretné."
“- Szívem... - paskolta meg a kezemet. - Hagyod, hogy a tündér mesék elködösítsék a tudatodat. A szerelem nem könnyű. Főleg az igazán jó fajta. Az nehéz, és pont annyiszor téped a hajad miatta, mint ahányszor szárnyalsz - mondta mosolyogva. - De megéri. Megéri harcolni érte. Ne hagyd, hogy a nem valós dolgok elvakítsanak. Az élet nem tökéletes, mi sem vagyunk azok. Hát akkor a szerelemtől miért várnád el, hogy az legyen?”
“Azt mondják, hogy mindig pirkadat előtt a legnagyobb a sötétség.”
“És mit tud a szerelemről egy ovis, aki valószínűleg még egyetlen lánnyal sem járt?
(...)
Anyukám azt mondta, hogy az olyan, mint egy mag. El kell vetni, hogy nőjön. De ez még nem elég. Locsolni is kell. Elég napfény is kell neki, de nem túl sok. Gyökeret kell eresztenie. És onnantól kezdve, amikor majd felbukkan a felszínen, még ezer dolog van ami megölteni, szóval egy nagy rakás szerencse is kell neki.“
“- A szerelem legalább annyi szenvedéssel jár, mint amennyire édes. Ha tökéletes lenne, csak azt mondanák rá, hogy édes. De azt mondják, hogy keserédes.”
“- Látod? Ennyi - legyintett. - Ezért vagyunk ilyen jók együtt, Luce. Én kettyós vagyok. Te is kettyós vagy. Ketten pedig különösen kettyósak vagyunk.”
“Rájöttem, hogy a bizalom éppen olyan fájdalmas, mint a szerelem.”
"Szeretem, de nem kéne. Bízom benne, de saját magamban nem. Akarom őt, de nem lehet az enyém."
“- Leírjam neked, vagy szerinted meg bírod jegyezni?”
Kellemes olvasást! 😉!
Puszi, Pacsi Skacok!