Egy rossz anya naplója

Írta: Suzy K. Quinn

Eredeti cím: The bad mother's diary

Magyar megjelenés: 2020

Fülszöveg: 

A kétségbeeséstől az örömkönnyekig...

Juliette Duffy újdonsült kismama, ám az anyaság nem éppen olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem lakik álmai otthonában, ahol virágok nyílnak az ablak előtt. Fogalma sincs, hogyan kell elaltatni Daisyt, és nincs sodrófája. Ha pedig mindez nem volna elég, van Daisynek apja is...

Egy újdonsült anya kudarcai és sikerei.

Fergeteges szórakozás. Vesd bele magad!

Vélemény& pici SPOILER! 

Spoilert külön most nem írok, mert a fülszöveg elég egyértelműen összefoglalja, amit elmondhatnék az pedig már nagyon SPOILER! 😉

Ohh milyen szép is az mikor még ilyen kicsi a gyermeked, de azért az egyik legnehezebb is.

Ha azt mondom van egy kisfiam és igazán kíváncsi voltam milyen is más anyukák élete, akkor azt hiszem el is mondtam miért is kezdtem el olvasni.

Az írónőről hallottam már, de olvasni még nem olvastam tőle, viszont ennek a könyvnek olyan fogós címe volt. 😁

Megmondom őszintén nem szoktam utánna olvasni ki mit gondol egy adott könyvről, mert minden ember véleménye más és előfordulhat, hogy az ő véleménye befolyásolni fogja a te hozzáállásod a könyvhöz. (De ha nem könyvről beszélünk is ez a véleményem.)

A kedvenc szereplőm Daisy volt. Mert imádom a babákat. 😍

Juliette-el határozottan azonosulni tudtam, mert szerintem azt minden anya érezte már milyen "szaranyának" lenni, még ha nincs is olyan.

Az viszont nagyon idegesített, hogy szegény Daisy mindent a szájába vett (pontosan tudom milyenek a babák..) de ezt viszont nem az ő hibájának mondanám, mert van anyukája.. Úgyhogy nekem ezek a részek voltak idegesítőek.

A borító nagyon cuki: egyszerű de pont ezért nagyszerű. Nekem a magyar borító jobban tetszik mint az eredeti.

A legviccesebb részek szerintem azok voltak, amikor Juliette megmondta egy adott témában a véleményét a volt anyósának vagy a volt férjének.

Történet: 10/9 

Kedvenc idézetek: 

"Soha senkit és semmit nem szerettem még annyira, mint Daisyt. Ő a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam, hallottam, szagoltam és érintettem. De néha - különösen éjjel - egyszerűen meg tudnám ölni.
 Azelőtt elítéltem azokat a nőket, akik ráordítottak a gyerekre az áruházban. De most már nem. Mert ők csak kimondják azt, amit néha én is gondolok."

"Néha az javít a helyzeten, ha bezárul egy ajtó. Fájdalmas ugyan, de tudja az ember, hogy vissza már nem mehet. Muszáj előre lépni."

"Nagyon egyedül érzem ma magam.
 Édesanya vagyok. Az, akinek mindent rendbe kéne tennie.
 De fogalmam sincs, mit csináljak.
 Alex felhívott, hogy menjünk edzeni, de nem volt erőm hozzá.
 Túlságosan fáradt vagyok.
 Erősködött, hogy nem szabad feladnom, mert éppen ezek a hullámvölgyek segítenek hozzá a győzelemhez.
 Tudom, hogy igaza van, de most képtelen vagyok ilyenekre gondolni, hogy győzelem. Nekem már az is elég, ha ezt az egészet túlélem."

"- És mi lesz a családunkkal? - kérdezte. - Hát nem a legjobbat akarod te is Daisynek? Te nem akarsz igazi családot?
 Ahogy ezt kimondta, Daisy kinyújtotta a kis kezét, és megfogta az ujjamat. Rám mosolygott, édesen, olyan édesen, ahogyan csak tud. Én pedig megértettem, hogy a legjobb én vagyok Daisynek. Én vagyok az ő családja. Nick semmi több, csak ráadás. Amíg én itt vagyok Daisynek, semmiben nem szenved hiányt. És mindegy, mekkora vagy milyen is ez a család."

"- Adj egy kis csokit, vagy felkötlek, bakker!"

"Nem számít, min kell keresztülmenned, ha gyereked van, megnyerted az egész világot."

"A legmélyebb fájdalom a legnagyobb fejlődést hozza. Az univerzum figyel rád és mosolyog, mert mindez csak része életed nagy tervének. Az élet gyönyörű, pontosan olyan gyönyörű, mint te magad vagy."